A kezdő sípszó után csak egy csapat volt a pályán: a Ferencváros. A győriek csak kóvályogtak, a ferencvárosiak viszont száguldoztak. Támadásban, mint kés a vajon úgy mentek át a vendégek védőfalán, védekezésben pedig könnyedén akadályozták meg Görbiczéket a gólszerzésben. Ha mégis helyzetbe kerültek a Rába partiak, akkor vagy Harisova vagy a kapufa hárított. 6-1-nél időt kért Róth Kálmán, de különösebben nem tudott segíteni. Petróczit Oross váltotta a kapuban és egy bravúrral mutatkozott be, segíteni azonban sajnos hosszabb távon ő sem tudott a csapatán. Tóth, Laluska és Mravikova akkor szerzett gólt, amit akart. Az ETO-ból egyedül Bradeanu játékát lehet pozitívumként értékelni. Már kilenccel is mentek a hazaiak és felrémlett egy katasztrófális vereség rémképe.
A fordulás után viszont egy szívós, a pályára a szívét kitevő ETO küzdött, amelyben Görbicz látványosan feljavult és Vérten is mindent megtett, hogy faragjon a különbségből. A vendégek 5+1-es védekezése láthatóan nem ízlett Tóthéknak, akik ráadásul egyre inkább fáradtak, ahogy fogyott a fővárosiak ereje, úgy fogyott az előnyük. Az addig szinte hibátlan játékvezetők tán megijedtek a fantasztikus hangulattól, de az is lehet, hogy ők is elfáradtak. Ütések, visszahúzások maradtak megtorlatlanok a fővárosi oldalon, míg az ETO kapuja előtt minden hetest ért...Tóth Tímea megszokott lépéshibáit már nem is érdemes említeni, mert az csak Magyarországon szabályos, a világ összes többi pontján lefújják. És mégsem emiatt lett vereség a vége, hiszen mindezek ellenére egyenlíthetett, sőt nyerhetett volna a bajnoki a címvédő, de a végjátékban is hétméteres és ziccerek sora maradt ki, amit egy ilyen jól játszaó Fradi ellen, a Népligetben nem engedhet meg magának egy csapat sem. Mintahogy azt sem, hogy egy félidőnyi előnyt adjon a Ferencvárosnak. A Graboplast szerdán mindkettőt elkövette, így aztán vereség lett  a vége. A bajnoki cím megvédésére azonban még mindig megvan az esély. Hibázni viszont már nem lehet a következő öt mérkőzésen.